Az interjú nem sokkal az Alkonyat első filmjének megjelenése előtt, 2008. novemberének elején látott napvilágot, úgyhogy az akkori Kellan-látásmóddal ismerkedhetünk most. És mivel akkoriban még nem igazán volt elterjedt a jelenség kis hazánkban, gyanítom, hogy nem nagyon olvastuk még az itteni interjút. Picit megvágtam az anyagot, alapvetően a Generation Kill-el és az afrikai élményekkel kapcsolatos anyagok kerültek ki, az Alkonyatosak javára.
Nem idegtépőbb most a helyzet, hogy hamarosan megjelenik a film, mint mondjuk három hónappal ezelőtt, amikor elkezdték rá felhívni a figyelmet?
Kellan: Számomra nem idegtépő, mert én mindent nagyon élvezek. Mint például itt a mai nap is, jó buli, minden, amit csak csinálunk.
Őrült vagy!
Kellan: Nézd, én újra csak azt mondom, hogy ez számomra csak egyfajta hobbi, én nem érzem úgy, mintha dolgoznék. Fiatalabb koromban soha nem akartam színész lenni!
Még mindig úgy gondolsz rá, mint hobbira?
Kellan: Igen, én imádom ezt az egészet. Még soha nem forgattam olyan filmet, ami körül ekkora lett volna a felhajtás, mint például ezek a sajtótájékoztatók, meg minden. Jó buli, de határozottan érzem az utóbbi időben, hogy egyre zsúfoltabb a program a film megjelenésének közeledtével. Így aztán rengeteg interjún és fotózáson vettünk részt, én pedig szeretem a fotózásokat, szeretem - tudod - ezeket az interjúkat, meg ilyenek, de azért jól fog jönni egy kis szünet, ha megjelenik a film.
Nem érzed túl tolakodónak ezt az egészet? Nem érezd úgy, hogy mindenki túl sokat akar tudni az életedről? Vagy addig még nem jutott el a dolog?
Kellan: Annyi mindent szeretek az életben, és ez publikus. Néha elmegyek a helyi gimibe focimeccsre - egyszerűen szeretem a focit, szeretek olcsó hot-dogot kajálni - de most már egyre durvább a helyzet, mert ha elmegyek egy focimeccsre, semmit nem látok a játékból, mert folyamatosan cipőket, táskákat meg mindenféléket írogatok alá. Úgyhogy igen, határozottan, nagyon határozottan nő az őrület.
De a jó dolgokkal együtt járnak a rosszak is.
Kellan: Pontosan, és ezért vagyunk mi itt. De most már megértem, mit érez sok színész. Nem is tudom, de én nem akarok Britney Spears vagy Lindsey Lohan helyében lenni, hiszen ők egy kávét sem ihatnak meg anélkül, hogy ne fotóznák őket folyamatosan. Azt nem bánom, ha írnak rólam az újságok, meg ilyenek. Az nem zavar. Sőt, ha benne vagyok [egy magazinban] az csak jó. De én is ember vagyok, és normálisan szeretném élni az életem.
Ez érthető. De azért tudod, hogyan kezeld, a helyzetet, ugye? [...]
Eljutottál már arra a pontra, hogy álcáznod kelljen magad, ha elmész egy focimeccsre?
Nos, hát szeretek sapkát hordani, úgyhogy ez nem nagy ügy. De azért szoktunk ezzel viccelődni a lakótársaimmal, mert van egy halom Halloween-parókánk, meg ilyenek. Ők meg mindig azt mondják, hogy "Vedd fel, vedd fel!" Úgyhogy talán a poén kedvéért is felvehetném őket. De még nem értem el arra a pontra, amikor úgy érzem, meg kell tennem.
Talán majd egy hónappal az Alkonyat megjelenése után...
Kellan: Nem, nem nagyon hinném. Természetesen, ha kimegyek, megköszönöm a rajongóknak, hogy ott vannak, és ha valaki autogramot kér, de olyan megalázó, ha valaki megkér, hogy csináljunk egy közös képet. De ugyanakkor jó érzés is, és része a munkánknak.
Már azt is megszoktad, hogy vörösszőnyegen sétálj.
Kellan: Imádom. Mondjuk nyilván kétballábas vagyok, úgyhogy valószínűleg nem is jól csinálom.
[...]
Igaz, hogy Rob Pattinson bénán baseballozik?
Kellan: Ő minden sportos dologban ügyetlen. Nem tudja eldobni a labdát és futni. Vicces, mert vannak futós jeleneteink a filmben, és alig hiszem, mennyivel gyorsabb vagyok, mint ő. És mire én eljutottam oda, ahova kellett, visszafordultam, és láttam, amint próbál futni. Soha nem láttam még senkit, aki próbálkozik a futással. De ő meg másban tehetséges. Arra gondolok, hogy ő például tehetséges zenész, én meg ahhoz nem értek. Szóval míg én sportban vagyok jó, addig ő meg zenében tehetséges.
Milyen volt Catherine Hardwicke a forgatáson?
Kellan: Csodálatos. Afféle színész-irányító. Ő is csak úgy belecsöppent, és jól kijön velünk a forgatáson és azon kívül is, nem beszélve arról, hogy nagyon csinos is. Ami azért durva, vagyis nem az, csak épp az ellentéte annak, amit megszoktam máshol, amikor a rendező ül a székében a kamera mögött és nem keresi a színészek társaságát. Persze ők is mind zseniálisak a maguk módján, csak nem igazán tudják hogyan szóljanak a színészekhez és milyenek legyenek a társaságukban. Catherine mindig eljön velünk szórakozni, együtt bolondozik velünk. Igazi gyermeki lelke van.
Van olyan jelenet, amelyben benne voltál, de kivágták a filmből? Valami törölt jelenet?
Kellan: Fogalmam sincs, nem láttam még a filmet.
Hogyhogy nem láttad még a filmet?
Nos, számos oka van. Egyrészt mindig volt valami dolgom, amikor voltak a vetítések. Aztán meg azt mondtam, amikor szóba került, hogy "Én csak a premieren szeretném majd látni először, és szeretném érezni az emberekből áradó energiát, amikor látják az egyes jelenetet, illetve látják a filmet, és szeretnék része lenni ennek és egy nagy kalandnak felfogni". Mivel én úgy érzem, mi színészek annyi stábvetítést látunk, hogy mire eljutunk a premierre, úgy vagyunk vele, hogy "Egy héten belül már ötödjére látom a filmet". Úgyhogy igen, nagyjából ezek az okok, amiért nem láttam még.
Mennyire volt könnyű a Cullen családhoz kötődni?
Kellan: Igazán könnyen ment. Valójában egy korosztály vagyunk, elég érettek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, én pedig már a stáb felével jóban voltam már azelőtt, hogy belekezdtünk volna a munkába. Például Ashley-t és Jacksont már nagyon rég ismerem. Úgyhogy nagyon klassz volt barátokkal együtt dolgozni, és tudod, megint csak azt mondom, hogy nem éreztem munkának. Csak szórakoztunk, és haverkodtunk. És velem és az összes többi színésszel együtt, mi mind nagyon hétköznapiak vagyunk. Egy olyan stáb, akik mind két lábbal állunk a földön. Senki nem játszik dívát. És senki nem nagyképű, tudod? Csak tesszük a dolgunkat, és nagyon élvezzük csinálni.
Mi a jó Emmett alakításában?
Kellan: Ő Emmett (nevet). Ő pont úgy éli az életét, mint én. Én is egy ilyen, vagy legalábbis megpóbálok ilyen gontalanul, stresszmentesen élni, és örülök annak, ha reggel felkelek, és jól aludtam az éjszaka. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen életet élhetek, hogy ilyen emberek vesznek körül és a családomnak is hálás vagyok. És tudod, jó dolog az élet, és egyszerűen olyan boldogan kellene élnünk, ahogy csak tudunk. Azt értem ezen, hogy olyan sok ember van, és például voltam Afrikában az egyik munka kapcsán, és láttam, milyen sivár ott az élet, és hogy nekünk itt Amerikában milyen jó dolgunk is van. És nagyon jó, hogy színész lehetek, és képes vagyok azt csinálni, amit csinálok. Úgyhogy hálásnak kellene lennünk azért, amink van, mert vannak olyanok, akiknek rosszabbul megy a soruk.
[...]
Több forgatókönyv kerül az utadba, mióta leforgattátok az Alkonyatot?
Kellan: Igen, bizonyos szempontból túl sok is. Igazából néha úgy érzem, folyamatosa forgatókönyveket olvasok. Olvastam sok jót is, de van pár, aminek utána kell járni, emiatt a válság miatt, rengeteg film van, amiket el kell olvasnom, és nyitott is lennék feléjük, részt veszek egy halom találkozón, meg is kapom a szerepet, majd kútba esik az egész.
A gazdasági helyzet miatt.
Kellan: Igen, a gazdasági helyzet miatt, hogy nincs rá anyagi keret, vagy már eleve kudarcba fullad az egész produkció. De ez túlzás, ahhoz képest, ami zajlik. Úgyhogy nem tudom. Nehéz, de határozottan sokat olvasok.
Azért ez egy jóféle probléma.
Kellan: Igen, csak közben én meg megőrülök, hogy kinn lehessek a szabad levegőn. Szeretek sokat olvasni, de...
Akkor vidd ki a forgatókönyvet a szabadba.
Kellan (nevetve): Azt teszem, de én nem tudok, nem tudom... de az olvasás időbe telik, és ha valamit el kell olvasnom, ehelyett mondjuk egy jó könyvet olvasnék, ami tényleg magával ragad, akkor olyan érzésem lesz, mintha dolgoznék. De azért élvezek mindent. Csak szívesebben sétáltatom mondjuk a kutyámat, de tényleg nem tudok egyszerre kutyát sétáltatni és olvasni.
Említettél egy különös rajongói találkozót, amely során kaptál egy ajándékkosarat. Ez egy speciális ajándékkosár volt, amit a rajongók állítottak össze az Alkonyat kedvéért?
Kellan: Igen. Annyira édesek voltak. Mindannyiunknak levélben fejezték ki elismerésüket, és hogy mennyire hálásak és hogy mennyire örülnek, hogy mi játsszuk [a szerepeket]. Tehát írtak nekünk - és ezekből a levelekből áradt a szeretet. Úgy gondolom, hogy igen, hozhattak volna egy doboz csokit is, vagy virágot, de az, hogy gyakorlatilag egy szívből szóló levéllel fejezték ki hálájukat, az nagyon klassz volt, és ezt mindannyiunknak címezték. Egy hatalmas mosodai kosár volt, tele buborékfújóval és mindenféle játékokkal, játékpisztolyokkal, édességgel, magazinokkal. Én meg azt gondoltam, hogy "Hűűű", és azt is, hogy "Ennek pont fordítva kellene lennie. Nekünk kellene titeket megajándékozni, srácok!"
Voltak más érdekes rajongói találkozók is?
Kellan: Rengeteg, rengeteg. És minden egyes nap, ha olyan szituációba kerülök, vagy ha elmegyek vásárolni, vagy elmegyek Plázába, vagy azzal jönnek oda, hogy "Jé, te vagy George a 90210-ből", vagy hogy "Te vagy Emmett az Alkonyatból!"És azért ez nehéz, amikor az ember varátokkal van, vagy ha egy adott időn belül be kell vásárolni, de azért mindig jól esik.
És senki nem rámenős, nem tépik le a ruháidat vagy bármi hasonló?
Nem, szó nincs ilyesmiről. Persze nyilván rengeteg idióta van, amin felhúzom magam, hogy milyen idióták. De azért jó buli.
[...]
Néztél már másik vámpír film forgatókönyvet? Nem próbálnak meg visszanyomni ugyanebbe a műfajba?
Kellan: Nem, mert nagyon válogatósak vagyunk, én és a csapatom. Nagyon utána járunk annak, amit szívesen elvállalnék. Én pedig harcolós szerepet keresek [na, ilyen lett az Aréna], meg valami olyasmit, mint a Rekviem egy álomért, valami igazán mocskosat [lehet, hogy annyira nem volt mocskos, de erről a Meskada ugrik be]. Úgyhogy az ilyen típusú forgatókönyvek olvasását erőltetjük, amiben tényleg szívesen részt vennék, szemben azzal, hogy mindenféle fajtát küldenek.
Forrás
Már azt is megszoktad, hogy vörösszőnyegen sétálj.
Kellan: Imádom. Mondjuk nyilván kétballábas vagyok, úgyhogy valószínűleg nem is jól csinálom.
[...]
Igaz, hogy Rob Pattinson bénán baseballozik?
Kellan: Ő minden sportos dologban ügyetlen. Nem tudja eldobni a labdát és futni. Vicces, mert vannak futós jeleneteink a filmben, és alig hiszem, mennyivel gyorsabb vagyok, mint ő. És mire én eljutottam oda, ahova kellett, visszafordultam, és láttam, amint próbál futni. Soha nem láttam még senkit, aki próbálkozik a futással. De ő meg másban tehetséges. Arra gondolok, hogy ő például tehetséges zenész, én meg ahhoz nem értek. Szóval míg én sportban vagyok jó, addig ő meg zenében tehetséges.
Milyen volt Catherine Hardwicke a forgatáson?
Kellan: Csodálatos. Afféle színész-irányító. Ő is csak úgy belecsöppent, és jól kijön velünk a forgatáson és azon kívül is, nem beszélve arról, hogy nagyon csinos is. Ami azért durva, vagyis nem az, csak épp az ellentéte annak, amit megszoktam máshol, amikor a rendező ül a székében a kamera mögött és nem keresi a színészek társaságát. Persze ők is mind zseniálisak a maguk módján, csak nem igazán tudják hogyan szóljanak a színészekhez és milyenek legyenek a társaságukban. Catherine mindig eljön velünk szórakozni, együtt bolondozik velünk. Igazi gyermeki lelke van.
Van olyan jelenet, amelyben benne voltál, de kivágták a filmből? Valami törölt jelenet?
Kellan: Fogalmam sincs, nem láttam még a filmet.
Hogyhogy nem láttad még a filmet?
Nos, számos oka van. Egyrészt mindig volt valami dolgom, amikor voltak a vetítések. Aztán meg azt mondtam, amikor szóba került, hogy "Én csak a premieren szeretném majd látni először, és szeretném érezni az emberekből áradó energiát, amikor látják az egyes jelenetet, illetve látják a filmet, és szeretnék része lenni ennek és egy nagy kalandnak felfogni". Mivel én úgy érzem, mi színészek annyi stábvetítést látunk, hogy mire eljutunk a premierre, úgy vagyunk vele, hogy "Egy héten belül már ötödjére látom a filmet". Úgyhogy igen, nagyjából ezek az okok, amiért nem láttam még.
Mennyire volt könnyű a Cullen családhoz kötődni?
Kellan: Igazán könnyen ment. Valójában egy korosztály vagyunk, elég érettek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, én pedig már a stáb felével jóban voltam már azelőtt, hogy belekezdtünk volna a munkába. Például Ashley-t és Jacksont már nagyon rég ismerem. Úgyhogy nagyon klassz volt barátokkal együtt dolgozni, és tudod, megint csak azt mondom, hogy nem éreztem munkának. Csak szórakoztunk, és haverkodtunk. És velem és az összes többi színésszel együtt, mi mind nagyon hétköznapiak vagyunk. Egy olyan stáb, akik mind két lábbal állunk a földön. Senki nem játszik dívát. És senki nem nagyképű, tudod? Csak tesszük a dolgunkat, és nagyon élvezzük csinálni.
Mi a jó Emmett alakításában?
Kellan: Ő Emmett (nevet). Ő pont úgy éli az életét, mint én. Én is egy ilyen, vagy legalábbis megpóbálok ilyen gontalanul, stresszmentesen élni, és örülök annak, ha reggel felkelek, és jól aludtam az éjszaka. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen életet élhetek, hogy ilyen emberek vesznek körül és a családomnak is hálás vagyok. És tudod, jó dolog az élet, és egyszerűen olyan boldogan kellene élnünk, ahogy csak tudunk. Azt értem ezen, hogy olyan sok ember van, és például voltam Afrikában az egyik munka kapcsán, és láttam, milyen sivár ott az élet, és hogy nekünk itt Amerikában milyen jó dolgunk is van. És nagyon jó, hogy színész lehetek, és képes vagyok azt csinálni, amit csinálok. Úgyhogy hálásnak kellene lennünk azért, amink van, mert vannak olyanok, akiknek rosszabbul megy a soruk.
[...]
Több forgatókönyv kerül az utadba, mióta leforgattátok az Alkonyatot?
Kellan: Igen, bizonyos szempontból túl sok is. Igazából néha úgy érzem, folyamatosa forgatókönyveket olvasok. Olvastam sok jót is, de van pár, aminek utána kell járni, emiatt a válság miatt, rengeteg film van, amiket el kell olvasnom, és nyitott is lennék feléjük, részt veszek egy halom találkozón, meg is kapom a szerepet, majd kútba esik az egész.
A gazdasági helyzet miatt.
Kellan: Igen, a gazdasági helyzet miatt, hogy nincs rá anyagi keret, vagy már eleve kudarcba fullad az egész produkció. De ez túlzás, ahhoz képest, ami zajlik. Úgyhogy nem tudom. Nehéz, de határozottan sokat olvasok.
Azért ez egy jóféle probléma.
Kellan: Igen, csak közben én meg megőrülök, hogy kinn lehessek a szabad levegőn. Szeretek sokat olvasni, de...
Akkor vidd ki a forgatókönyvet a szabadba.
Kellan (nevetve): Azt teszem, de én nem tudok, nem tudom... de az olvasás időbe telik, és ha valamit el kell olvasnom, ehelyett mondjuk egy jó könyvet olvasnék, ami tényleg magával ragad, akkor olyan érzésem lesz, mintha dolgoznék. De azért élvezek mindent. Csak szívesebben sétáltatom mondjuk a kutyámat, de tényleg nem tudok egyszerre kutyát sétáltatni és olvasni.
Említettél egy különös rajongói találkozót, amely során kaptál egy ajándékkosarat. Ez egy speciális ajándékkosár volt, amit a rajongók állítottak össze az Alkonyat kedvéért?
Kellan: Igen. Annyira édesek voltak. Mindannyiunknak levélben fejezték ki elismerésüket, és hogy mennyire hálásak és hogy mennyire örülnek, hogy mi játsszuk [a szerepeket]. Tehát írtak nekünk - és ezekből a levelekből áradt a szeretet. Úgy gondolom, hogy igen, hozhattak volna egy doboz csokit is, vagy virágot, de az, hogy gyakorlatilag egy szívből szóló levéllel fejezték ki hálájukat, az nagyon klassz volt, és ezt mindannyiunknak címezték. Egy hatalmas mosodai kosár volt, tele buborékfújóval és mindenféle játékokkal, játékpisztolyokkal, édességgel, magazinokkal. Én meg azt gondoltam, hogy "Hűűű", és azt is, hogy "Ennek pont fordítva kellene lennie. Nekünk kellene titeket megajándékozni, srácok!"
Voltak más érdekes rajongói találkozók is?
Kellan: Rengeteg, rengeteg. És minden egyes nap, ha olyan szituációba kerülök, vagy ha elmegyek vásárolni, vagy elmegyek Plázába, vagy azzal jönnek oda, hogy "Jé, te vagy George a 90210-ből", vagy hogy "Te vagy Emmett az Alkonyatból!"És azért ez nehéz, amikor az ember varátokkal van, vagy ha egy adott időn belül be kell vásárolni, de azért mindig jól esik.
És senki nem rámenős, nem tépik le a ruháidat vagy bármi hasonló?
Nem, szó nincs ilyesmiről. Persze nyilván rengeteg idióta van, amin felhúzom magam, hogy milyen idióták. De azért jó buli.
[...]
Néztél már másik vámpír film forgatókönyvet? Nem próbálnak meg visszanyomni ugyanebbe a műfajba?
Kellan: Nem, mert nagyon válogatósak vagyunk, én és a csapatom. Nagyon utána járunk annak, amit szívesen elvállalnék. Én pedig harcolós szerepet keresek [na, ilyen lett az Aréna], meg valami olyasmit, mint a Rekviem egy álomért, valami igazán mocskosat [lehet, hogy annyira nem volt mocskos, de erről a Meskada ugrik be]. Úgyhogy az ilyen típusú forgatókönyvek olvasását erőltetjük, amiben tényleg szívesen részt vennék, szemben azzal, hogy mindenféle fajtát küldenek.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése