Kellan Lutz Java Heat interjú

A The Film Stage interjújában Kellan arról beszél, mennyire hallgatja meg a kritikákat és hogy miért is szereti annyira az akciófilmek műfaját.

Miután elbeszélgettünk Kellan Lutz-cal, a Java Heat újonnan bemutatkozó akciószínészével, egy dolog világossá válik: Az élet számára csupa buli. Nem aggódik, hogy túl sokat kell dolgoznia, sőt odáig is elmegy, hogy azt mondja, hogy mindenkinek, aki egy filmen dolgozik, ki kellene osztani egy díjat fáradságos munkájáért. Pár hónapja lehetőségem nyílt rá, hogy elbeszélgessek Kellan Lutz-cal arról, hogy mit gondol eddigi karrierjéről, mit keres a filmekben, mi a kedvenc kaszkadőr feladata, milyen volt Indonéziában leforgatnia a Java Heat-et és hogy miért büszke arra mindenre, amit tesz.

Még mindig viszonylag fiatal színész vagy, mégis máris rengeteg film elkészítésével büszkélkedhetsz. Szoktál különleges késztetést érezni, hogy megvédd azokat a filmeket, amelyekben szerepelsz, és amelyek negatív kritikát kapnak?

Az a helyzet, hogy mi mindannyian a legjobbat hozzuk ki magunkból. Például a Java Heat forgatása során is, én pedig imádom az akciófilmeket. Ez az én erősségem. Ez az általam választott műfaj. Imádok pörögni. Ha elkészül egy film, valaki úgyis talál benne valami rosszat. Mi azonban nem azért vagyunk itt, hogy állandóan bíráskodjanak felettünk. Mi szenvedélyes munkát végzünk, és ha azt valaki nem érti, mint például a csodálatot művészetet, akkor néhányan szintén nem fogják megérteni. Ha valaki mindenkit meg akar ítélni, akkor tudnia kell különbségeket tenni. Nem mindenki ugyanolyan. Nem lehet mindenki ugyanolyan színész. Nem szerepelhetnek minden filmben ugyanazok a színészek. És bárcsak mindenki sokkal elfogadóbb lenne úgy általánosságban. A világ egyes részein képesek nagyon gyorsan leírni bárkit. Pedig sok munka van a filmezésben. És nem próbál minden film Oscar-díjat nyerni. Csak egy történetet próbálunk elmesélni. Valakinek az álmát és elképzelését. Szerintem mindenki díjat érdemelne, aki filmet készít. Az emberek nem tudják, mennyi idő és odaadás van egy film mögött. Mennyi munka. És ez nem könnyű. Az emberek azt hiszik, színésznek lenni könnyű. Pedig rengeteg munkát jelent. Most nagyon védeni akarom? De én csak magamról beszélhetek, a saját teljesítményemről. És tudom, hogy néha az jár a fejemben, hogy "Ó, csinálhattam volna mindezt jobban is." Vagy ha az élet pillanataira gondolunk... valaki meghal, egy háziállatod elpusztul, vagy csak nehézségeid vannak az életben, és nem azt tetted, amit akartál, és mivel nincs elég idő, az ember nem kezdhet előről egy napot és élhet újra egy jelenetet. Szóval az ember nem mindig 100%-osan tökéletes. De én büszke vagyok mindarra, amit csinálok.

Ebben a filmben te vagy a húzóerő. Te vagy az ismert név. Te és Mickey Rourke, de rajtatok kívül nincs sok ismert színész a filmben az amerikai közönség számára. Érzel emiatt nyomást magadon? Ott vagy a poszter tetején!

Tudom. Tudom. Azt hiszem, Mickey-nek benne volt a szerződésében, hogy ő választhat. (nevet)

De igazán nagyra értékelem. Emiatt a film miatt kidolgoztam a belem. A másod- és az első stábban is dolgoztam. Azt is gondolom, hogy mivel én csak úgy belebotlottam a színészetbe, azért nem rajongtam soha senkiért. Gyerekkoromban azt sem tudtam, ki az a Brad Pitt. Soha nem néztem filmeket. Szóval aztán nincs olyan, aki miatt megfélemlítve érezném magam. Egyszerűen csak tisztelem őket. Azt gondolom, klassz lenne velük dolgozni. Szóval én mindig csak megyek és teszem a dolgom. De az, hogy ott volt Mickey, az nagyszerű volt. Láttam az egyik utolsó jelenetet, amikor szembeköpöm és teljesen jól fogadta. Pedig az is én voltam, csak karakterben. Számomra megtiszteltetés volt együtt dolgozni vele. Nem igazán fogtam fel, hogy gyakorlatilag az egyik egyetlen amerikai színész vagyok ott, mert ő francia fickót alakít. Ez soha nem esett le. Csak a karaktereket láttam, olyannak, amilyenek, és nagyon klassz volt utána megnézni a kész filmet.

Azt mondtad, szereted az akció műfajt. De mi a te világod? A fegyveres harcok? Vagy a kézitusa? Az üldözési jelenetek? És ebből mi az, amit egy dublőr csinál meg helyetted?

A legtöbbet én csinálom. De van velünk néhány nagyszerű kaszkadőr srác. Még a tűzbe is én mentem be. Az volt életemben az első alkalom, hogy bekentem magamat tűzálló zselével, biztos ami biztos. 

Az klassz lehet. 

Az hát. A nagy stúdiófilmekben ilyet nem csinálhatsz. Ott még azt sem hagyják, hogy fuss a sziklákon, mert mi van, ha kificamítod a bokád. Szóval, ami az akciót illeti... Szeretem az akciókat. Szeretek lövöldözni. És szeretek verekedni. Verekedni szeretek leginkább. Abban jobban megmutathatom a fizikumomat. Ebben a filmben azonban motoroznom kellett. És felrobbantani dolgokat. Lövöldözni. Verekedni. Leugrálni épületek tetejéről. Beugrani ablakokon. Sok különböző dolgot. És ez az, amit én szeretek.

Sok olyan dolog van ezek között, amit valószínűleg nem csináltál még sok filmben.

Nem, de az életben igen. Például kamaszkoromban minden ilyesmit kipróbáltam. Ezért is nagyszerű ezeket egy filmben is megcsinálni. Más filmekben azonban mindezt nem csinálhatja meg az ember maga. De épp ezért szeretem a független filmeket.

Ezt az eredeti helyszínen forgattátok, ugye?

Igen.

Tudom, hogy legtöbbször napi 14-15 órás munkanapod van. Bemész, csak dolgozol, dolgozol, majd hazaesel és be az ágyba. Van időd ilyenkor egyáltalán szétnézni az adott városban?

Nos, az volt a nagyszerű abban, hogy ott forgathattam, hogy... Én nagyon pörgős szempontokat nézek, amikor kiválasztok egy munkát. Azt nézem, mennyi akciót kell benne csinálni és hogy hol zajlik a forgatás. Én szeretek utazgatni. És most ott összesen 32 helyszínen forgattunk.

Azta!

Így aztán az ember munka közben világot lát. A felvételek között a stábnak néha kell egy óra, mire mindent beállítanak. Ilyenkor aztán körbeszimatolok. Szétnézek. Forgattunk a Borobudur templomban. Fel-alá járkáltam a helyszínen. Szabad utam volt, mert turisták nem voltak benn a forgatás miatt. Szóval ez a legjobb mindkét világban. Tanultam bahasát (ez az indonézek nyelve) a helyiektől és a stábtagoktól. Együtt dolgozunk és az ő nyelvükön beszélgettünk. Megismertem az ételeiket. Egyszer egy húspiacon forgattunk, aztán egy állatpiacon, én pedig megnézhettem, hogyan adják el ezeket az állatokat. Sok más dolgot ismertem meg, világlátott lettem. Nagyszerű élmény, amikor egy helyszínen dolgozhatok és utazhatok is. Ezt az ember igazán átéli. Sokkal jobban átéli mindezt, mint a zöld háttér előtt készült filmeket. Például a Tarzan nagy részét zöld háttér előtt készítettük, és úgy kellett csinálnom, mintha ott lenne egy krokodil. Teljesen más, amikor tényleg ott egy igazi krokodil. 

Nyilván. De te arról is tudnál mesélni, milyen, amikor egy színésznek egy teniszlabda előtt kell színészkednie. 

És néhány színész igazán jó ebben. Ők képesek minderre.

Forrás: TheFilmStage.com