Kellan Lutz Hajnalhasadás 2. interjú

A FlicksAndBits az Alkonyat befejező része kapcsán beszélgetett Kellannel. Szerintem kárpótol minket a tegnapi fotósorozatokért :))

Öt év telt el azóta, hogy elkészítettétek az első filmet. Milyen volt ez az Alkonyat-utazás számodra?

Nem hinném, hogy vannak szavak, amelyek ezt kifejeznék, hiszen semmi hasonlóban nem volt részem korábban. És azt sem gondolnám, hogy bármi hasonlóban részem lesz a jövőben. Úgyhogy az elő pillanattól kezdve nagyon különleges élmény volt. Szeretem a karakteremet, Emmett Cullent és aztán elolvasva a könyveket, megszerettem azokat is. Az ember soha nem tudhatja, hogy lesz-e lehetősége az egész sorozatot életre kelteni, aztán egyszer csak megjelentek a rajongók a semmiből, és rájöttünk, ennek vannak rajongói, úgyhogy a karakteremért érzett összes szeretettemmel szurkoltam, hogy megcsinálhassuk [a teljes sorozatot]! És csodálatos volt, nem beszélve a premierekről, semmit nem éreztünk munkának - a premiereket, a sajtótájékoztatókat, a rajongókkal való találkozókat sem. Csodálatos volt és különleges, és a rajongóink mára barátainkká váltak. A legnagyobb dicséret számomra, amikor van egy rajongóm, aki mára barát, és akinek születik egy gyereke, akit aztán Kellannek vagy Emmettnek nevez el, na attól leszek a legboldogabb. Soha, legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Szóval minden ezzel kapcsolatos dolog különleges volt, örökre emlékezni fogok rá. És most, hogy láttam az utolsó filmet, lassan tényleg kezdem felfogni, hogy életünknek ez a rövid fejezete lezárul, amint véget érnek a sajtótájékoztatók és elérkezik a premier. Aztán szerintem az lesz a legutolsó közös élményünk, amikor majd átvesszük a platina DVD-ket (nevet).

Melyik volt az a pillanat, amikor először érezted, hogy "Hű, ez valami nagy dobás lesz!"? Emlékszel erre a pillanatra, vagy dologra, amihez kötődött vagy események sorozata után érezted ezt?

Volt pár fokozata a hűha-faktornak, ami azt illeti. Számomra az volt az első, amikor elolvastam a könyveket, és rájöttem, miért vannak annyira odáig tőle az emberek, mert nagyon gyorsan a végére értem a sorozatnak. Aztán, amikor a rajongók elkezdtek járni a forgatásra, majd, amikor megtalálták a szállodai szobámat, és bekopogtak egy éjszaka... mire én, "Hogy?? ... Mi van??" (nevet) Szóval nagyon különleges volt. Aztán a harmadik a Comic Con. Nem emlékszem már ki volt, Robert vagy Kristen, de amint megjelentek a színpadon, az a sikítás! Aztán az első film premierje, amelyen a rajongók "Nutz for Lutz" táblákat tartottak, az nagyon jól esett. Volt néhány vad pillanat.

Ami Emmett útját illeti ebben az utolsó két részben, sokkal jobb volt őt játszani [mint azelőtt], vagy minden film után egyre jobban szeretted?

Igen. Rengeteg anyag és információ van az egyes karakterekről és az ember maga is hozzáteszi a maga részét. Az első naptól kezdve lelkesen dolgoztam Emmett háttértörténetén. Minden egyes filmben újabb és újabb rétegekkel gazdagítottam ezt. Szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat karaktereink bőrében, és tudván, hol tartottak ők még a második filmben is, egyszerűen azért, mert szerettük őket, és tudtuk, hogy olyan, mintha varázsszőnyegen ülnénk. Szóval szorítottunk, és tudtuk, hogy mindegyik filmet le fogjuk forgatni, szóval nagyon ügyeltünk karaktereinkre. Az utolsó filmben azonban Kellan sokkal védelmezőbbé válik. Megvannak a maga vicces beszólásai, amit nagyon szeretek, imádom ezt a vicces figurát játszani. Ugyanakkor ő védelmezi is szeretteit, és most, hogy Renesmee is képbe került, valóban van miért küzdeni. Ráadásul Bella is vámpírrá vált, akit azelőtt akart folyamatosan megvédeni, hiszen a testvére szerette őt. De azt hiszem, Emmett szereti azt is, ha másokat fenéken billenthet. (nevet)

Milyen volt az Alkonyat filmek során különböző rendezőkkel dolgozni, különösen Bill Condonnal az utolsó két film kapcsán? 

Ezért is szerettem az Alkonyat sorozatot, mert olyan sok rendkívül tehetséges rendezővel dolgozhattunk. Számomra a velük való munka egyfajta gyorstalpaló tanfolyamnak is megfelelt, ugyanakkor működött is a dolog, hiszen maguk a könyvek is olyan mások. Ami pedig a Bill Condonnal való munkát illeti, úgy érzem túlszárnyalt mindent és mindenkit, hiszen köztünk ő volt az új fiú, mi pedig a régi öregek [amikor elkezdte velünk a munkát]. (nevet) Rászánta az időt, hogy mindannyiunkkal egyenként leüljön és megkérdezze, "Mi az, amit szeretnél megmutatni a karakteredből, amire eddig még nem volt lehetőséged? Mit szeretnél látni?" Emlékszem, beszéltem neki Rosalie és Emmett kapcsolatáról, hogy nem látni, hogy igazi kapcsolat, szerelem lenne közöttük... aztán lett egy csókjelenetünk! Sokkal többször álltunk egymás mellett, több interakció lett köztünk, meghitt pillanatok. És Bill nagyon klassz fickó, egyszerűen jó vele dolgozni, több energiája van mint nekem - pedig nekem sincs kevés! Nagyszerű volt, hogy mindenre odafigyelt, hogy mindig megkérdezte a stábtagokat és mindig válaszokat várt. Nagyon elkötelezett volt, tudta, hogy szóljon hozzánk, ami mindig nagyon hasznos volt. Egy álom volt vele dolgozni.

Van kedvenc pillanatod az Alkonyat: Hajnalhasadás 2. részében? Volt valami, amit különösen jó volt leforgatni, elkészíteni?

Azt kell, hogy mondjam, hogy az összes új vámpírral - márpedig sok van belőlük - igazán jó barátságba kerültem. Nehéz lehetett nekik hozzánk csatlakozni, hiszen ők voltak az újak. De nagyon sok olyan új színész  van az Alkonyat: Hajnalhasadás - 2. részében, akiknek már korábban is rajongója voltam, és az, hogy őket hozzáírhattam azon színészek listájához, akikkel együtt dolgozhattam, nagy megtiszteltetés volt. Aztán az ember felépíti ezeket az új barátságokat, és új emlékei alakulnak ezekkel az emberekkel. Olyan volt, mintha nyári táborban lennék, esküszöm! (nevet)